EMLÉKEZÉS

Egy jó indok

Az éjszaka fagyosan terült a fejem fölé. A dolog igencsak szokatlan volt, mivel nyárelő napjaiban jártunk, és a nappal forró, az alkonyat pedig balzsamos volt. Én mégis fáztam. A veritoni királyválasztás előestéje volt, és a dolgok nem is alakulhattak volna ennél baljósabban. Az áldozókör, a hiábavaló erőfeszítés, Sith -ra szózata, a hang:" Még, Még!". Igen mindazzal együtt, amit én tudtam, a jóslat, a küszöbön álló végzet... igen, fáztam. A félelem jeges hüllőbűze járt át. A Herceg velem szemben hallgatott. Most számoltam be neki mindenről. Épp kérdezni akart volna valamit, amikor közeledő léptek hangját hallottuk. Két alak tartott felénk a sötétben. Mikor már a fénykörben álltak, akkor láttam, hogy Ullrik embere, Reinhardt és Günther. Reinhardt odaérvén így szólt nekem" No te koma, dalold csak el nekem hogy la-la-la-la-la!" Nem értvén a helyzetet, elénekeltem neki. Erre felderült: "Na megvagy, Igric!" És ezzel együtt kését a torkomhoz nyomta. Majd így folytatta: "Most szépen elmeséled nekünk, hogy mi is volt az az égtelen rikácsolás, amitől mindünknek úgy hasogatott a feje, mintha csak valódi baltával aprítanák a fülünket! De előbb térdelj le és kérj bocsánatot!" Nem rettentem meg túlzottan. Egyrészt láttam rajta jobban, érdeklik az indokaim, mint hogy megalázzon, emellett meg az Oázisban voltunk, itt akkor sem tudott volna megölni, ha komolyan akarja. Bár valóban kínokat okoztam nem csak neki, hanem az összes egybegyűltnek, és az ősi jogokat tekintve tartoztam neki, magam mégsem fogom megalázni. "Őszinte sajnálatomat akarom kifejezni önöknek, amiért..." de félbeszakított: "Nem ilyen úrias szóvirágokkal! És térdre!" Bár nem mutattam, de ez már komolyan kezdte sérteni az önérzetemet. Hirtelen felálltam, hogy megbillentsem az erőviszonyokat. A szemébe néztem, és így szóltam: " Bocsánatot kérek, amiért cselekedetemmel kínokat okoztam!" "Így már jobb, Igric. És most elmondod, hogy miért!". Természetesen nem mondhattam el neki mindent, de nagy vonalakban vázoltam a helyzetet: "Tudomásomra jutott, hogy valakik le akarják bontani az Oázist körülvevő védőburkot. Ha ez megtörténik, és az Oázis elpusztul, az a világ végét is jelenti egyben. Amikor az áldozókörben meg akarták ölni a derroenit, megrémültem, hogy ez máris bekövetkezhet." Egy pillanatnyi gondolkodás után elvette torkomtól a kést, és talán kissé bárgyún így szólt: "Hát, ez egy elég jó indok."

Írta: Naszvadi Misi